Az anyák kilazulása elleni-elve

Az önzáró anyák alapelve abban rejlik, hogy speciális szerkezeti kialakításokat vagy anyagtulajdonságokat alkalmaznak annak érdekében, hogy megakadályozzák az anya spontán kilazulását vibráció vagy ütés hatására, ezáltal biztosítva a csatlakozás megbízhatóságát. Technikai megvalósítása elsősorban a következő három mechanizmuson alapul:

 

Mechanikus reteszelés típusa: Ez a módszer növeli a súrlódási ellenállást az anyán belül vagy kívül elhelyezett speciális szerkezetek révén (például nylon betétek vagy fém rugóelemek). Például egy nylon-insert-önzáró anyában a nylongyűrű összenyomódik és deformálódik a meghúzás során; ez a deformáció kitölti a szálak közötti hézagokat, és ellen-ellenállási erőt hoz létre. Ezzel szemben a fém -rugós-elem-típus megakadályozza a kilazulást azáltal, hogy rugalmas alkatrészeket használ, amelyek nyomást gyakorolnak a menetek oldalára.

 

Súrlódás-fokozó típus: Ez a megközelítés kettős anya konfigurációt (például vékony anya és vastag anya kombinációját) vagy speciális menetkialakítást (például önzáró meneteket) alkalmaz, hogy ellenálljon a vibrációnak, növelve a súrlódási együtthatót az érintkezési felületeken. A kettős-anyás rendszerben a felső anya előfeszítő erőt fejt ki az alsó anyára, így biztosítva, hogy a menetes csatlakozás állandó nyomás alatt maradjon, és ezáltal megakadályozza annak kilazulását.

 

Kémiai kötés típusa: Egyes önzáró anyák menetein anaerob ragasztóanyag található; meghúzás után a ragasztó megkeményedik és kitölti a menetréseket, állandó kötést hozva létre. Ez a típus alkalmas olyan alkalmazásokra, ahol ritkán kell szétszerelni, bár a ragasztót újra fel kell kenni, ha az anyát eltávolítják.